
mennyei próféciát
megtestesítve állt
előttem
türelme a végtelen
hangján szólt
s én nem tudtam,
hogy mi legyen
mosollyal az arcán
utoljára még
szememre hullott
a csillagos éj, de
barátságos fényükön át
már hallatszódott
az elveszett világ
földre zuhant meteorraj
elolvadt fénye
megfoghatatlan